Hagyja abba a dohányzást századszor és örökre, Impulzus XXXVII/6. by Impulzus - Issuu
Razumihin egy percig hallgatott: - Mindig értelmes fiú voltál, és nem bolond. Dehogyis, sose voltál bolond - jelentette ki hirtelen, hevesen.
Kátya a ház régi barátja volt, nevelőnőnk, ő nevelt fel bennünket; amióta az eszemet tudom, ismertem és szerettem őt; Szonya a húgom. Zordon, szomorú telet töltöttünk öreg pokrovszkojei házunkban. Hideg, szeles idők jártak, az ablakokat befútta a hó, majdnem állandóan be voltak fagyva, s nem lehetett kilátni rajtuk; jóformán egész télen nem mentünk sehová. Vendég is ritkán járt hozzánk, s aki jött, nemigen hozott jókedvet és derűt a házhoz. Mindnek bánatos volt az arca, mind halkan beszélt, mintha attól tartana, hogy felébreszt valakit; nem nevettek, csak sóhajtoztak, gyakran sírtak, ha rám vagy a fekete ruhás kicsi Szonyára esett a tekintetük.
Isten áldjon! Mikor is?
- Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
- Jó módszerek a leszokásról
- LEV TOLSZTOJ: BÁL UTÁN
- Népi gyógyszerek, amelyek segítik a leszokást
Hol találkoztatok tegnapelőtt? Itt ült ni, és beszélt velem. Hogy szereted, azt nem mondtam, mert úgyis tudja. Akárhová kerülök, Razumihin, akármi történik velem, te maradj velük, te légy számukra a gondviselés. Vedd úgy, hogy rád bíztam őket.
Azért mondom ezt, mert jól tudom, hogy szereted, és tiszta a szíved. És azt is tudom, hogy ő is meg fog szeretni, talán máris szeret. Most aztán döntsd el belátásod szerint, van-e okod ivásra adni a fejed?
Hát hová akarsz menni? És fogadni mernék, hogy badarság, szörnyű ostobaság, te magad költötted az egészet. De azért nagyszerű gyerek vagy. Igazán nagyszerű Hagyd egyelőre, és ne nyugtalankodj. Majd megtudsz mindent, ha eljön az ideje. Valaki azt mondta nekem tegnap, hogy az embernek elsősorban levegő kell. Most mindjárt elmegyek hozzá, és megtudom, hogy értette ezt. Razumihin töprengve, nyugtalanul nézte, és találgatta szavai értelmét. Semmi kétség! És most valami döntő lépésre készül Így van!
- Hogyan ne zsírosodjon meg a dohányzásról?
- Leszokni az idegektől
- Mikor döntött úgy, hogy abbahagyja a dohányzást
- Akkorra én már túl a réven.
- MIHAIL BULGAKOV: KUTYASZÍV
- Kilép számláló
- Alföldy Jenő: Koppintások (Z-könyvek)
- A dal, amit akkor leszoktam a dohányzásról
Nem is lehet más És Dunya tudja! Eszerint hát az a levél is ezzel függ össze - okoskodott inkább csak magában. Én rólad kezdtem beszélni, de kért, hogy ne folytassam, és Aztán hevesen hálálkodott nekem, mit tudom én, miért, és bement a szobájába, bezárkózott. Te nem tudtad?
Egy darabig hallgattak. Látod, pajtás, egy ideig én is No de Egy ideig, látod én is Eh, megyek már Inni nem fogok. Azt most már nem Hazudik, aki mondja. Gyorsan kiment, de mikor már majdnem becsukta az ajtót, hirtelen kinyitotta, és valahová félrepillantva, megszólalt: - Igaz is! Gondolsz még arra a gyilkosságra?
Szóval: megkerült a gyilkos! Mindent bevallott. A bizonyító tényeket is rendre elsorolta. Mégiscsak az egyik mázoló volt, képzeld!
Én meg hogy kardoskodtam mellettük! Hitted volna, hogy az egész verekedési jelenetet, a cimborájával ott a lépcsőn, a házmester meg a két tanú előtt, csak megrendezte!
Hogy elterelje magáról a gyanút. Micsoda ravaszság! Mennyi lélekjelenlét egy ilyen tacskóban! Szinte hihetetlen. De ő maga mindent megmagyarázott, mindent beismert. És én hogy beugrottam neki! Szerintem ez a fickó valóságos zsenije a képmutatásnak, a fortélyos gyanúelhárításnak Különben, nem is olyan nagy csoda.
Miért ne volna ilyen zseni is?
És az, hogy nem tudta tovább játszani a szerepét, és végül is vallott, csak valószínűbbé teszi a dolgot, így még jobban elhiszem neki De hogy én akkor hogy bedőltem! Majdhogy a falra nem másztam, annyira védtem őket. Hogy mért érdekel!
Jó kérdés Egyebek közt Porfirijtól tudom. Igen, tőle szinte mindent megtudtam. Ő magyarázta meg neked? No, isten veled.
Majd egyszer elmondok neked még valamit. De most dolgom van De nem, majd máskor Kell is most nekem ital! Pálinka nélkül is berúgattál. Részeg vagyok, Rogya, egy csepp szesz nélkül is. Isten áldjon, pajtás, eljövök, hamarosan eljövök megint.
Alföldy Jenő
És eltűnt. Egészen bizonyos - döntötte el magában végleg, amíg lassan lement a lépcsőn. Nagyon könnyen meglehet, Avdotya Romanovna kemény jellem. Titkos összejöveteleik vannak Dunya is elejtett már egy-két szót előttem, volt több apró megjegyzése, amiből ez következik.
Csakis ez! Hogy is lehetne másképp megmagyarázni az egész összevisszaságot? Én meg már majdnem azt hittem Hogy is gondolhattam olyat! Nagyot vétettem ellene. Ő zavart meg akkor ott, a lámpa alatt, a folyosón. Pfuj, milyen undorító, durva, aljas gondolat volt! Derék fickó az a Mikolka, hogy vallott Így most már a régebbi dolgokra is fény derül. A betegsége Milyen komor, mogorva volt mindig. De mit hagyja abba a dohányzást századszor és örökre most ez a levél? Itt valami lappang Ki küldte?
Gyanítom, hogy Nekiiramodott és rohant.
Valahol csengőszó hallatszott.
Raszkolnyikov, mihelyt magára maradt, felállt, és az ablakhoz ment. Aztán, hagyja abba a dohányzást századszor és örökre elfelejtette volna, hogy milyen szűk az odúja, hol egyik, hol másik saroknak ütközött neki.
Majd megint leült a díványra. Szinte ki volt cserélve: harcolni fog újra! Van kivezető út!