Kitalálni a szavakat pirulát cigaretta

beckekszer.hu Állás és Információs portál /

Mintha utaznék, mondta, de nem a Peugeot-val, T. Arra gondoltam, hogy egy tó vagyok, mondjuk, mondta, az, amit úgy nevezek, hogy én, az egy tó, s elértem a saját túlpartomat, kilépek a tóból, tehát magamból, vagy valami ehhez hasonló.

Csakhogy nem léphetek ki magamból! És mégis.

A Hetedik mennyország epizódjainak listája

Akkor jöttem rá, hogy ez nem is anya, nem, te voltál, Zsuzsa, úristen, mondta, te voltál az, Zsuzsa. Hallottam kitalálni a szavakat pirulát cigaretta hangod: "Az egész testem erogén zóna", mondtad, "érints meg". Õrület, sosem mondtál ilyet. Ráadásul a tested kitalálni a szavakat pirulát cigaretta volt ott, csupán a hangod, az a különös érzéki-megbocsátó hang a sárszegi mûvelõdési ház sivár irodájából, a hangod, ami ráadásul rég elveszett, odaveszett, nem vigyáztál a saját hangodra!

Ezzel kezdõdött. De mi? Mi kezdõdött el? Nem tudnám megmondani, de valami mégis, velem, elkezdett valami történni velem, valami furcsa ügy. Rögtön világos is lett számomra, hogy ez a furcsaság mindent felborít, felkavarja az életem, tébollyá teszi, félnem kellene, mégis úgy éreztem, ünnep van, vagy csak készül lenni, akár egy születésnap, úgy értem, régi, gyerekkori születésnap, amikor végre megkaptam mind a száz gipszkatonát, nevetséges, de tényleg, mondta, valami végsõ nagy ünnep vagy mi az isten, zavartan nevetett, eszembe jutottál, pedig csaltál, nyilván így kellett lennie, született csaló vagy, most mégis te jutottál eszembe, épp dohányzó rágótabletták vélemények, Zsuzsa, tudtam, megkereslek, vajon élsz-e még, persze miért ne élnél, mondta, túlságosan elõreszaladtam, és összevissza zagyválok mindent.

Ugye emlékszel, jött a csuvas ifjúsági delegáció, kitalálni a szavakat pirulát cigaretta küldtek le engem a külügybõl Sárszegre, ott vártál bennünket a mûvelõdési ház portájánál, Zengõ Zsuzsa elvtársnõt keresem, mondtam, mondta, hosszú ében hajad a hátad közepét verdeste, két barna szemedben bájos ravaszság, akár egy diáklány, aki egyáltalán nem azonos önmagával, egyetemista koromban fél perc alatt beleszerettem az ilyen hamis csajokba, de a hivatásos diplomata már tudja, mit szabad, mit nem; "tessék, én vagyok", mosolyogtál, mint aki nyíltan közli, hogy kikezdett velem, ám egy pajkos, alig észrevehetõ szemvillanással azt is odasúgja, hogy ne higgy nekem, véletlenül se higgy, nem emlékszem, valaha is lett volna dolgom egy emberben ilyen kettõsséggel, mégis ájultan rád meredtem, maga az igazgató elvtársnõ?

Berendi Sándor körorvos felesége, mesés és szabályos körötted minden, skatulyából húztak ki, ráadásul ez a Berendi doktor városi tanácstag, ott van a helyi Népfrontban, a Vöröskeresztben, a pártban, õ a legnépszerûbb ember, igazi közösségi lény, hozzá bárki bármikor becsöngethet, s nem csupán, ha beteg van a háznál.

Ezt akkor még persze mind nem tudtam, mondta. Egyébként azt sem, hogy kiküldenek T. Ezért mentem hát vissza Afganisztán, Kína meg talán a lelõtt dél-koreai repülõgép ürügyén, a hangodért meg a gyöngédségedért, mire te ott megragadod a karomat, nagyon biztos lehettél magadban, semmi lágyság és semmi nõiség, rám pirítasz, akár egy õrmester, hogy ne játsszam az eszem. Majd elsüllyedtem.

Világéletemben lúdtalpas voltam, gyerekfejjel egész nap róttam az utcát, csavarogtam, lúdtalpbetét nuku, honnan is lett volna egy józsefvárosi prolinak vagy inkább álprolinak, az apám ugyanis, a drágalátos apám, akit igazából felettébb szerettem, csak hát õ nehezen viselte, ha az embernek érzelmei vannak, talán feminin dolognak tartotta, nyomdász volt, de már akkor mûvezetõ a nyomdában, azaz fõnök, mi viszont tiszta proliéletet éltünk, apát egyenesen büszkeséggel töltötte el a saját prolisága, anyám meg esküdözött, hogy fingja nincs, apa hova teszi, amit keres, nem kocsmázik, nem kurvázik, habár, habár Nem bírom!

Meg kellett végre mozduljak, mondta.

A fõkonzul monológja

Iszonyú érgörcsre ébredtem, taknyom-nyálam összefolyt, mondta, jajgattam, csurgott a verítékem, meg akart pattanni az a rohadt ér, de az istennek se pattant. Ott, T. Ám ott, a nagy nyelvezés közben egyszerre hihetetlen fényesség támadt, harsonaszó és égi szózat, egy bibliai arkangyal lépkedett végig a fényfolyosón, a kezében kard, ennyi, le sem kellett sújtania, az erünniszek összehúzták magukat és gyáván elpucoltak, az arkangyal meg kivezette a szûz férfit a napvilágra, menj, fájdalmas lehet-e a nyelőcső neki, és õrizd meg a tisztaságodat, ám a férfi, annak ellenére, hogy ténylegesen szûz maradt, és mélységes hálát érzett az arkangyal iránt, aki hamarosan eltûnt és soha többé nem került elõ, már képtelen volt megõrizni a tisztaságát, mert megismerte a nõízt, így írta a füzetes szerzõ, mondta, nõíz, olybá tûnt hát, hogy a férfi tényleg belekóstolt a szerelmi bájitalba.

Persze mi az, kérdem én, mondta, hogy szerelmi bájital? Mi az, hogy nõíz? Ne mondják már, hogy az a bizonyos nõíz maga lenne a bájital! Egyáltalán mit akarok folyton az ízekkel?

Amikor Liszi a sokadik felszólításra se hordta a kötelező, kék iskolai egyenköpenyt, Anyát az osztályfőnöknő behivatta az irodábaígy derült ki, hogy hiába olcsó az a ruhadarab, nekik most nem telik a megvásárlására.

Mese, primitív mese az egész, a képzelet elszabadulása! Jó, jó, az ember néha megengedi magának az efféle kicsapongást, ha szabad így kifejeznem magam, mondta, jó, lecsatolja a pórázt a saját fantáziájáról Ezt csak azért mondom, mondta, mert gyerekkoromban nagyon-nagyon szerettem volna kutyát, a háború után rövid ideig volt is egy ilyen szürke keverék, Pajtás, így hívtuk, csak a gonosz suszter, akinek ott állt a mûhelye a sarkon, kitalálni a szavakat pirulát cigaretta a Pajtás egyszer-kétszer odacsinált az ajtaja elé, megmérgezte, csirkecsontot rakott ki a ficakba, rászórta a mérget, isten bizony, merõ osztálygyûlöletbõl irántunk, amiért odaköltöztünk az úri negyedbe, ilyen alpári volt akkoriban a fekete reakció, de hagyjuk ezt is.

Csak azért mesélem, mondta, hogy tudom, mit jelent lecsatolni a pórázt, a Pajtás így élte meg, mi is a felszabadulást, aznap este is, amikor a mérgezés történt, eleresztettem, ráadásul nem jöttem rá, hogy mérgezett csontot ropogtat a sarokban. Negyvennégyben, két héttel azután, hogy betöltöttem a tizennegyedik életévemet, apát letartóztatták a nyilasok, érte jöttek, két pribék, szó nélkül velük ment, lehajtott fõvel, némán, az ajkát harapva, mint aki várta már õket, és minden eshetõségre elszánta magát, én nem voltam otthon, a szomszédok mesélték, állítólag a házmester jelentette fel, anya magába roskadt, hetekig nem hallottam a hangját, akkor is a téren lõdörögtem, a Teleki tér volt a hazám, mondta, többnyire csak aludni tértem meg, az ágynemûm csimbókban, ahogy reggel otthagytam, még az iskolából is eltekeregtem, nem vette be a gyomrom, amit naponta hallanom kitalálni a szavakat pirulát cigaretta, rákaptam a cigarettára, olcsó, büdös cigiket szívtam, imádtam eltaposni a csikket a cipõm sarkával, hosszan forogtam rajta, mintha valami kártékony rovart passzíroznék szét, mondjuk, mondta, egy májusi cserebogarat, de hol volt már a május!

És jött a csúcspont, az én Enikõm ott az asztalon kitalálni a szavakat pirulát cigaretta hörögni, rengeni, vergõdni, ilyesmivel még sosem volt dolgom, megijedtem, hogy baj van, abbahagytam, ettõl eszét vesztette, visszarántotta a fejem, oda magához, de tébolyultan és rosszul, az orrom majd eltört a medencecsontjától, folyt a könnyem, erre ellökött, le a földre, a meztelen seggemet rúgta a csizmás lábával, te állat, üvöltött, te zsidó állat, felkapta az ostort, suhintott, menekültem, felmarkoltam a ruhám, ki, ki innen, utánam köpött és káromkodott.

A lépcsõ alján magamra rángattam a holmimat, és kitámolyogtam a térre. Senki se figyelt rám. Az Enikõ-dolgot soha nem árultam el apának, mondta, se Icának, se senkinek, soha, most se merek belegondolni, apa a dutyiban, röpcédulákat nyomtatott a nyomdában, vagy csak kitalálni a szavakat pirulát cigaretta azt a másikat, aki nyomtatta, ma sem tudom pontosan, én meg ezalatt kinyalom a picsáját egy fasiszta kurvának, mert kíváncsi vagyok a nõízre, kíváncsi, ez hagyján, de élvezem! Erre jön egy õrjítõ visszérgörcs, ami csak a kezdet, de ez így nem is igaz, mert minek lenne a kezdete, lehet, hogy épp a vég, mit tudom én, akkor már legyen inkább az a tó, ami az én, vagyis az énem, és legyen az, hogy abból én most kilépek; csak azt akarom mondani, mondta, bár egy kicsit belezavarodtam, hogy ott, T.

Vagy mégis? Honnan tudom, amit tudok?

Álláskeresőknek

Most már mindegy. Másnap reggel ott volt az asztalomon a fax a külügybõl, amelyben a miniszter úr köszönetet mondott az elmúlt négy esztendõ során kifejtett áldozatos tevékenységemért, az itt élõ magyar állampolgárok érdekeinek hatékony képviseletéért, biztosított a jóindulatáról, közölte továbbá, leszokni a dohányzásról, ami felmerül a testben jövõ áprilisi dátummal felment a további munkavégzés alól, és hazarendel.

Budapest, a rendszerváltás éve, sk. Rátarti voltam, mi tagadás, megérdemeltem. Tudtam pontosan, hogy az igazi életcél: kiönteni a világra magamból, kitalálni a szavakat pirulát cigaretta egy pici edénybõl, az isteni szeretetet.

Mert valahogy az Neki jobban tetszik, ha mi egymásra öntögetjük ezt a finom szószt, mintha Õ közvetlenül öntené ránk. Talán az Õ edénye túl nagy, és belefulladnánk, ha leöntene vele? Szóval tudtam, hogy a legszebb dolog szeretetet öntögetni, de úgy hittem, énbelõlem nem kér senki, félresikerült vagyok, suta és hamis, így inkább nem öntögetek. Teremtett volna jobbnak, tisztábbnak, egyenesebbnek, tele szájjal hirdetném az Õ nagyszerûségeit.

a dohányzásról lemondók megjegyzései

De így? Gõgös voltam. Mint a zenész, aki tudja, hogy tehetséges, de játék helyett azt hangoztatja, hogy amíg nem kap neki megfelelõ hegedût, addig nem is érdemes strapálnia magát.

Bezzeg - mondja - ha kapna egy Stradivarit, akkor minden másképp lenne, akkor beindulna, mint a rakéta, izzana, fûtene, hajtana; de így még gyakorolni se érdemes. A zsidó, akit az Úrtól kaptam, nem volt egy Stradivari. Szép volt és jólelkû, szeretett is, de nem volt igazi mélysége, se magassága. Vagy talán csak én nem tudtam kicsalni belõle. Húsz év után ki tudja megkülönböztetni a hegedûst a hegedûtõl?

Mennyit rúgódoztam, mennyit berzenkedtem ellene. Nem az volt a bajom, hogy zsidó, ennek nem volt jelentõsége milyen butaságokat mondok: annak mindig van jelentõsége, ha valaki zsidószóval nem ez zavart, hanem hogy férfi. Könyörögtem az Úrnak már azelõtt is számtalanszor, hogy vegye le rólam ezt a kitalálni a szavakat pirulát cigaretta, hagyjon futni, engedjen viszsza a józan négynegyedes ritmusba, a rendes kerékvágásos világba.

Tartalomjegyzék

De nem. Gõgös zenészt hegedûvel büntet az Úr. Fiatalok voltunk, éltünk szerelemben, szégyenben.

kitalálni a szavakat pirulát cigaretta hogyan leszokni a fejfájástól a dohányzásról

Nem bírtam sokáig: kamaszos ideáljaimat addigra oly sokáig dédelgettem, hogy azoknak senki és semmi nem tudott volna megfelelni.

Szakítottam vele. Gyáván, a buszmegállóban, másfél év után. Fölszálltam, õ meg ott maradt a járdán és nézett a busz után tátott szájjal, csak az ádámcsutkája járt le-föl. Mondom az Úrnak: "Uram, én szégyellem ezt a dolgot, nyakamat megnyújtod, mint a zsiráfét, orromat, mint az elefántét, patám kopog, mint a zergéé, úgy bánsz velem, mint Nabukodonozorral, mindenki látja, hogy szõrös vagyok, mindenki hallja, hogy állat vagyok.

Ilyen hülyeséget mondani, hát ez jó! Egy évig bírtam nélküle, öntögetés nélkül, nem szerettem senkit, se szülõt, se gyereket. Mérhetetlen, szorgalmas sivárságban éltem. Se kitalálni a szavakat pirulát cigaretta, se hátra, se nyelni, se köpni.

kitalálni a szavakat pirulát cigaretta a legjobb köptetők dohányzás után

Csak a szégyen. És rájöttem lassan, hogy így még sokkal jobban kitalálni a szavakat pirulát cigaretta, hogy nem csinálom, mint ha csinálnám. Aztán egy szürke napon a pesti Kossuth Lajos utcán mentem, a Szép utca sarkán várni kellett a lámpánál, fölbámultam a csúnya Hungarotex irodaházra nemrég modernizálták, most valamivel jobbés egy villanásra Jézust láttam a felhõkben.

Nem esküszöm meg, hogy képszerûen is ott volt, de megéreztem, hogy néz. Vagy inkább, hogy lát. Vagy legalábbis hogy nem mindegy neki, mit csinálok. Ha már a fejembe vettem, hogy szeressem az embereket, mert ez az egyetlen, amihez valódi tehetségem van, és ha igazán csak férfitársban tud lehorgonyzódni ez a szeretet, hát menjek kitalálni a szavakat pirulát cigaretta, szeressem azt, és rajta keresztül szülõt, gyereket, tanítványt, rendõrt.

Álltam a lámpánál, föltartott arccal, szitált kitalálni a szavakat pirulát cigaretta pára. Én buta, azt hittem, az Úr már levette rólam a kezét, hogy már szõrös Nabukodonozornak se vagyok jó.

Egy év alatt visszadolgoztam magam ahhoz, aki még mindig szeretett. Megtanultan kicsinek lenni, mint a cigányzenész, húzni, amit kell.

Egyébként formailag nem volt õ zsidó, az ünnepeket se nagyon tudta, templomba se járt, körül se volt metélve. Mégis ízig-vérig az volt: idegen, titkolózó, szeretetéhes, gyanakvó és öreg.

Ötezer éves volt. Két éve temettük, el akart menni, és én végül már nem tartottam vissza. Kérdem az Urat: "Mit akarsz még, Uram, megint kilököd a csónakomat a tengerre? Te akartál mozgást, sós szelet, nyíló horizontot. Eleged volt belõle.

Nem volt õ egy Stradivari, ugye? Sose szólt igazán szépen, sose volt teljesen tökéletes. Te szebben akartál hegedülni, mi? Primadonna vagy még mindig, önjelölt virtuóz. Tisztességgel használtam a hegedût húsz éven át, kimentemben és bejöttömben, ébresztõnek és altatónak, vádnak és vigasznak.

Végre nem dohányzom by netty net - Issuu

Nem volt elég? Miért mindig az enyém az utolsó szó? Halottak apja részlet Vonzanak és taszítanak apám naplói. Beleolvasok, megelégelem, elteszem, kis idõ múlva újra elõveszem, érdekel, kíváncsi kitalálni a szavakat pirulát cigaretta, mit ír. Ha olyan részhez érek, amelyik taszít, elfáradok, zsibbadni kezd a tarkóm. Mintha abroncs fogná körül a fejem. Becsukom a naplókat, elrakom, napokig-hetekig feléjük se nézek, aztán váratlanul megint vonzani kezdenek, közeledem, végül kézbe veszem az egyiket, óvatosan kinyitom, lassan olvasom, zsibbadás vagy inkább enyhe áramütés a tarkómon, most jobban bírom.

Lüktet a fejem. Elhárítanám sokszor azt, amit olvasok. Taszítás és vonzás. Fõleg taszítás.

Olvassa el is