A füst abbahagyja a zenét szavak nélkül

LÁZÁR ERVIN: BUDDHA SZOMORÚ

Kedves közönség, kedves hallgatóság! A zenéről kell beszélnem — és nincs reménytelenebb vállalkozás, mint a zenéről beszélni!

De már annyian megpróbálták előttem, hogy igazán nincs vesztenivalóm, pontosabban a zenének nincs vesztenivalója: eggyel több vagy kevesebb kísérlet már igazán nem számít! Ez a próbálkozás, a megfejtés, a titok szavakba való öntése, mondhatni egyidős a muzsikával.

Miről jutott ez most eszedbe, kérdezett vissza, tudta pedig a választ, hisz olyan régóta ismerték már egymás gondolatát. Az őszről, a porladó falevelekről, vagy ha kesernyés füstszagot hozott a szél, neki is mindig a fürdő jutott eszébe. Nem tudom, tűnődött Ella, talán ezek a rozsdás színek, vagy a füst Nem mondom, hogy rossz, de mégis van benne valami nyomasztó, mintha attól félnék, hogy újra végig kell csinálni ezt az életet. Pedig a fürdő igazán jó volt, ott tényleg jól éreztük magunkat, igaz, és Ella olyan könyörgő szemmel nézett rá, hogy a fájdalmas szorítás újra megjelent a gyomra tájékán.

Írtak persze a festményekről is, a szobrokról is, de korántsem annyit, mint a zenéről. Talán mert amazok beszédesebbek, anekdotikusabbak, ábrázolóbbak, világosabban kifejeznek valamit, s így kevesebb magyarázat szükségeltetik hozzájuk? És a történet nélküli, a szavak nélküli beszédet nem tudja elviselni az agyunk, a szívünk? De hát éppen ezért szeretjük oly nagyon a zenét! Bátran mondhatjuk: ahány ember, annyiféle muzsika szólal meg!

Kicsit összezsugorodott, a szemöldöke se volt már olyan sűrű. De én kíméletlenül folytattam: - A Medvék, Király Ernő, Margitka és az a pofa, aki fütyörészve szokta verni a buszok oldalát, és a pénzesek és a pénztelenek, a fiúk, a lányok, és Keserű Ilona és Bátor Aladár és Bátortalan Aladár is

Vajon miért terheljük meg a zenét vágyainkkal, érzelmeinkkel, szomorúságunkkal és örömünkkel? És miért érezzük oly biztosan, hogy ki is fejezi azt, csakis azt fejezi ki, a miénket, az éppen szívünkben fészkelőt? Esetleg mit se törődve, teljesen függetlenítve magunkat a zeneszerző szándékaitól. Ó, hogy irigylem a zenét!

Rögtön ideget érint, elsöpörve gátlásainkat, tartózkodásunkat és okoskodásunkat. És hogy irigylem a zeneszerzőket és a megszólaltatókat! A boldog tolmácsokat, akik egyszál hangszerrel bátran nekivágnak, korok és nemzetek zenéjében biztosan vándorolnak; a hatalmas birodalomban, ahová nem kell vízum, a füst abbahagyja a zenét szavak nélkül egynyelvű világban, ahol nincs szükség szótárra!

Szemedből egy lobbanásnyit őriz virrasztó emléke felhős szívemnek. Ragyogó, tágult csodálkozás. Ez volt a szemed. Benne bomlottam részegen, s lángolt, kínozott, szeretett, hogy sírjak mindhalálig.

Velem együtt irigykednek és áhítoznak a költők, a nyelvekkel szétszabdalt emberiség énekesei: versengve faggatják és dicsérik a zenét, mintha ők értenék igazán ezt a szavak nélküli beszédet; és mintha a versengés mélyén a hajdani összeforrottság, összetartozás, egyneműség boldog emléke is csillogna, mint szem a tükörben, mikor még egy volt a zene és a beszéd, lélek és világ!

Szóljanak hát a versek! Szóljanak hát a hangszerek: az édes szavú hegedűk tűnődő hangú bátyja, a gordonka, s a vízcsepp-pergésű csembaló! Magunknak pedig jó közös hallgatást kívánok, kitárt szíveket és megnyugvó idegeket.

A zene hatalma Mozart zongoraszonátáit hallgatom, az ismét bámulatosan nagyszerű Kocsis Zoltán előadásában; egy ideig követem, figyelem a zseniális fortélyokat, az isteni trükköket, a kimeríthetetlennek látszó zenei fantázia napfényjátékát, a csalóka egyszerűséget, a víztükörét s a szél állandó fodrozását; egy ideig egyenlő társ vagyok a hallgatásban, fejem bólogat a ritmusra, ujjaim szinte együtt futkároznak-mozognak a billentyűkön; aztán elvesztem a fonalat, együgyű hívő, és árad, sodor, felemel, elvisz magamból a zene hatalma.

  • Ne dohányozzon
  • Komiszság, hogy az orvos egy tál ételért - talán éppen egy tál lencséért - otthagyja az állását, leveti az orvosi fehér kötényét, és földre dobja az operatőr kését, mint déli harangkondításra merőkanalát a lusta kőműves.
  • Миля за милей простирались они, медленно карабкаясь к небу, их формы все усложнялись, они поражали воображение своей монументальностью, Диаспар был спланирован как единство -- это была одна могучая машина, Но хотя уже и сам его облик ошеломлял сложностью, она лишь намекала на те чудеса техники, без которых все эти огромные здания были бы лишь безжизненными гробницами.

Mi is ez? Nem értem. Mi a zene?

milyen könnyű egy nőnek leszokni a dohányzásról

Mit csinál? Miért csinálja, amit csinál?

Azt mondják, a zene lelket emelően hat — szamárság, nem igaz. Hat, hat, rettenetesen hat, magamról mondhatom, de egyáltalán nem lelket emelően. Nem hat sem a lelket emelőn, sem a lelket lealacsonyítón, hanem a lelket a füst abbahagyja a zenét szavak nélkül. Hogy is mondjam?

A Hét 1957/1 (2. évolyam, 1-26. szám)

A zene arra ösztönöz, hogy elfeledkezzem magamról, a valódi állapotomról, valami más állapotba visz át, nem a magaméba. A zene hatása alatt, úgy rémlik, azt érzem, amit voltaképpen nem nasivin baby ár, megértem, amit nem értek, meg bírom tenni, amit nem bírok! Hogy képzelegtem, hogy elengedtem magamat, hogy más voltam, hogy más akartam lenni, hogy repültem, holott nem tudok, vagy hogy ellenállás nélkül kinyitottam minden ajtót-kaput?

Melyiket találja bűnnek, és miért, a szúrós szemű prédikátor?

  1. A Hét /1 (2. évolyam, szám) | Könyvtár | Hungaricana
  2. Но мы не могли отвергать пожеланий нашей культуры и потому работали втайне, внеся изменения, которые казались нам необходимыми.
  3. Dohányzás elhagyása után
  4. Jelenkor | Archívum | Metaxa
  5. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: FÜST
  6. Он смотрел сверху.
  7. Ingyenes leszokás a dohányzásról

Talán a képzelgést? De hát mennyi mindent el kell képzelnem! Mennyi várost, mennyi országot, mennyi földrészt, ahová már nem jutok el. És még ennél is többet! A földgolyót a világűrből s a világűrt.

Kritikák, cikkek, arcképek

Ó, ha egy percre is sikerülne! Elszánt, de most már bűntudatos dezertőrként újra feltettem a lemezt; édeni, gyanútlan örömömnek ugyan lőttek, de hát óriási edzésben vagyok, meg se kottyan egy kis újrakezdés! Makacsul élvezem a zenét, agyam legalább olyan makacsul őrli a magáét. Mit tehetnék?

megszabadulni a nikotin-függőség népi gyógymódjaitól népi gyógyszerek leszokják a dohányzást

Próbálom egyensúlyban tartani kettészakadt s vitatkozó énemet. A zene hatalma rajtam, így megzavarva is feltétlen, ezt nem kis kajánsággal állapítom meg, lassan az öröm is ki-kigyullad bennem.

Azonban másfajta öröm ez már, kiküzdött, megpróbált, mondhatnám, férfias öröm. A zene hatalma is, mint minden hatalom, azon a kényes egyensúlyon billeg, marad fenn vagy zuhan le, amit belőlem, hozzájárulásommal megszerzett magának.

Így vagyok én is részese, fenntartója ennek a hatalomnak, nyilván, s nem hipnotizált nyúlként, nem gúzsba kötött fogolyként. A szigorú próféta szavát is kezdem érteni, úgy-ahogy hasznosítani, beleépíteni a műveletbe.

Híres emberek Budapestje | Lechner Tudásközpont

A zene továbbra is átjár rajtam, bolyong titkos kamráimban, de most már az én engedélyemmel s kíséretemmel. Én és Mozart — micsoda nagyképűség; legalább akkora, mint én és a világ!

a füst abbahagyja a zenét szavak nélkül miért nehezebb egy nőnek abbahagyni a dohányzást

De most a zene biztat, hogy így tegyek, így érezzek, kicsinységemet szorozzam meg a naggyal, jelentéktelenségemet soroljam be a jelentős dolgok közé! Jó-e a gondolatmenetem, helyes-e, helyénvaló-e a gyötrődés, az aggály; nem szerénytelenség-e az elutasító dörgedelmet békülés felé hajlítani; nem sértő-e a művészetükben-elhivatottságukban sokkal magabiztosabb muzsikusok számára ez a kérdésfeltevés; nem túl önkényes lefordítása, hasznosítása ez a zenének, nem túl személyes?

Nem tudom.

Olvassa el is