Dohányzzunk együtt, hagyjuk abba a csengőhangot

Tartalomjegyzék a kötet végén. Contents in the end of the volume. Szeretettel köszöntöm Takács Ferencet, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Angol-Amerikai Intézetében működő Anglisztika Tanszék docensét; James Joyce műveinek külföldön is elismert kutatóját, az ír irodalom, történelem és kultúra kiváló ismerőjét és a magyarországi ír-kultusz oszlopos tagját; a Népszabadság, a Mozgó Világ, a Magyar Narancs és a Filmvilág rendszeres recenzensét, kilencszázhoz közelítő számú publikált írás szerzőjét.

Köszöntöm Takács Ferencet, aki nemcsak mindent olvasott, amit az ember el szeretne olvasni, de mindenre emlékszik is; aki vonakodik bárkit is tanítványának nevezni, de akitől mindannyian rengeteget tanulunk. Köszöntöm Takács Ferencet, aki életvitelszerűen kételkedik a hangzatos állítások igazságában és mindig szól, ha léggömböt fújnak érvelés vagy elemzés helyett; aki egy rövid írásban is képes helyére tenni egy szerzőt vagy jelenséget, de vég nélkül tud előadni, ha akar, bármiről; és aki türelmetlenül hallgatja a fölösleges előadásokat, de lehet, hogy a köszöntőket is, mert inkább Cervantest szeretne olvasni.

Végül köszöntöm Takács Ferencet, aki minden brit filmet ismer, aki otthon van a kortárs magyar képzőművészetben, és aki azért szereti Brahmsot, mert Brahms mindent tud, de semmit sem akar. Köszöntöm az hagyjuk abba a csengőhangot szerzőt, aki a kötetben szereplő műveket, verseket, visszaemlékezéseket, tanulmányokat, műfordításokat megírta.

Köszöntöm Dezső Tamást, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánját, aki kiállt mellettünk az egyetemre járó egyre nehezebb időkben is.

Dohányzzunk együtt Dávid Beatrixet, aki az ügyeket lebonyolította, Dohányzzunk együtt Miklóst, aki a kötetet megtervezte, Simonkay Zsuzsannát, aki a nyomdai előkészítés technikai munkálatai mellett Vesztergom Janinával együtt a szerkesztésben is oroszlánrészt vállalt, és végül köszöntöm Farkas Ákost, aki a kötet szerkesztésének felelősségét a vállára vette.

Valamennyiük nevében kívánok még sok boldog születésnapot, sok sikert, jó egészséget és további lankadatlan alkotókedvet!

ÚjésHasználtGSM

Budapest, Let us celebrate Ferenc Takács, internationally renowned scholar of the work of James Joyce, expert on Irish literature, history and culture, and founding father of the Hungarian cult of everything Irish. Let us celebrate Ferenc Takács, a well-known reviewer for literary and cultural dailies and periodicals, including Népszabadság, Mozgó Világ, Magyar Narancs and Filmvilág, a literary critic whose number of publications is approaching titles.

Let us celebrate Ferenc Takács, who has not only read everything one would like to read but also remembers it all; who has been a reluctant master of disciples but from whom we have all continued to learn. Let us celebrate Ferenc Takács, who persistently questions statements of any kind and will spot intellectual insincerity from miles away; who will place an author or a work in its most revealing context in a brief piece but can lecture endlessly, when he chooses to do so, on any subject whatsoever; and who will, impatiently, sit through superfluous talks and laudations, even though we all suspect he would rather be dohányzzunk együtt Cervantes.

Finally, let us celebrate Ferenc Takács, who has seen every British film, who is at home among contemporary Hungarian art and artists, and who prefers Brahms as someone who knows all there is to know and desires nothing.

Let us also celebrate those who made this volume possible: those who wrote the pieces collected here, who created the poems, translations, essays, studies and memoires, as well as those without whose support the publication would never anti-nikotin nano-dohányzásgátló happened: Tamás Dezső, Dean of the Faculty of Humanities, ELTE, Budapest, who stood by the volume in spite of the difficult times in which the university found hagyjuk abba a csengőhangot Géza Kállay, whose help was instrumental in gaining the support of OTKA Project No for the publication; Beatrix Dávid, who ran all matters administrative; Miklós Szalay, who created the graphic design; Zsuzsanna Simonkay, who performed the layout work and cooperated with Janina Vesztergom in helping the volume take shape; and Ákos Farkas, who took on dohányzzunk együtt responsibility of editorship.

Let us all wish Ferenc Takács many happy returns of the day, good health and many more years of inspired creativity! Esetleg: ihaj-csuhaj, a nemjóját! De semmi esetre sem ingyom-bingyom táliber.

Nem, a kisiskolások körében népszerű dalocska aligha lenne alkalmas rá, hogy felidézze Takács Ferenc kedvenc kocsmai nótájának hangulatát. Whack fol the dah! Mint azt a hazai — és mondjuk ki: az összeurópai — Joyce-kutatás egyik legjelesebb képviselőjének, Takács tanár úrnak, a mi Ferinknek minden valamirevaló tanítványa álmából felébresztve is tudja: a dublini mester legtalányosabb és egyben legmulatságosabb művének, a Finnegan ébredésének nemcsak címét, de a kóros elfojtások, a testvérviszály és az elmúlás rémségén túllépni képes nyelvi-művészi dohányzzunk együtt témáját is az itt megidézett kocsmaballadából vette.

Ezen felbátorodva aztán kétnyelvű és sokszerzőjű kötetünk tematikus szekcióit a kocsmaballada-ihlette, száznyelvű és ezerértelmű regényféleség, a Finnegans Wake néhány kulcsszavát kölcsönvéve neveztük el. Így kerültek például az irlandisztikai tárgyú írások az Allover Irelands, az amerikanisztikaiak a Rearrived from North Armorica, a társtudományok — az alkalmazott és elméleti nyelvészet, a nyelvpedagógia, a kultúra- és irodalomtanítás — művelőinek tanulmányai pedig a Sexophonologistic Schizophrenesis fejezetcím alá.

Hogy ezek közül a Joyce-tól vett főcímek közül melyik hogyan talál, azt az olvasó nyilván eldönti magának. Annyit talán mégis megelőlegezhetek szerkesztőtársaim nevében is, hogy a legszellemesebbekre Feri egykori hallgatója, a kiváló Joyce-ista, Mecsnóber Tekla hívta fel a figyelmünket. Köszönet érte!

Lauren Beukes ZOO CITY

Ha most mégsem a Tekla leleményét dicsérő Wake-idézeteink egyike zárja itt a példák sorát, annak főleg személyes oka van. Az ugyancsak a Finnegan-könyvből hagyjuk abba a csengőhangot, de Takács Ferenc pályájának egy korábbi 9 szakaszában is fontos szerepet játszó T. Eliotra utaló szekciócímünk kifejezetten az ünnepeltnek szánt vagy a róla szóló írások csoportját jelöli.

A szóban forgó fejezetcím a könyv szerzőinek és szerkesztőinek Takács-képét is hivatott lenne a Ferire és Joyce-ra egyaránt jellemző, tréfás komolysággal összefoglalni. A Puszta ország egy francia nyelvű allúzióját angolosító, könyvünkben az első nagyobb részt jelölő Wakeidézet így hangzik tehát: My shemblable!

My freer! Hogy ez hogyan is szólna magyarul? Nos, a poliglott szójáték fordítgatása helyett jobb, ha visszatérünk a Finnegan-balladához, azon belül is a történetben főszerephez jutó csodás ital nevének eredetéhez.

Amerikai fiúk

A whisk e y-szó, mint azt jubileumi kötetünk egyik elbeszéléséből is megtudhatjuk, a gael usquebaugh vagy uisce beatha kifejezésből származik, melynek eredeti jelentése: az élet vize. Ferinek a szerkesztők nem is kívánhatnak mást, mint hogy torkát ezzel a csodás vízzel locsolgatva gondoskodjon róla, hogy szelleme még nagyon sokáig olyan elevenen lobogjon, mint amilyennek mi, szerencsés tanítványai, kollégái és barátai az évek során megismerhettük.

Whack fol the dah will ya dance to your partner! Or how about this one: Ihaj-csuhaj, a nemjóját! But no, ingyom-bingyom táliber will certainly not do. Thus the sampling of essays in Irish studies has come to be called Allover Irelands, the section containing pieces on US and Canadian literature has been named Rearrived from North Armorica, and studies in the field of such sister dohányzzunk együtt as pure and applied linguistics or the methodology of teaching languages, cultures and literatures have been grouped under the heading Sexophonologistic Schizophrenesis.

How appropriate these and the other thematic subtitles of a Wakean provenance are should be left to the reader hagyjuk abba a csengőhangot decide.

While also coming from Finnegans Wake, the title heading the hagyjuk abba a csengőhangot of pieces addressed directly to our celebrant or written specifically about his person has just as much to do with T.

Eliot, that other modernist classic who kept professor Takács busy for quite a while. Venturing a hermeneutic analysis of the line worthy of our celebrant would be an attempt doomed to instant failure. As mentioned in one of the pieces in this collection, the word whisk e y comes from the Gaelic usquebaugh or uisce beatha, a term meaning the water of life. I cannot think of a better wish to Feri, made on behalf of my fellow-editors, too, than the invitation for him to pour as much of this water of life down his gullet as he can hold to keep his vital spirits as brilliantly active as we, his hagyjuk abba a csengőhangot, colleagues and friends have all been privileged to know him for.

And, before I forget: Whack fol the dah will ya dance to your partner! Takács FerencrőlTakács Ferenctől On Ferenc Takács, by Ferenc Takács Ferencz Győző Jövendő évek elé Takács Ferencnek Ott egy szakadt fonál Nehéz így nekivágni az öregkornak, hogy — Mondta barátom nem minden átmenet nélkül, De nem annyira továbbfűzve, mint inkább félbeszakítva Saját szavait, ahogy egy vendéglőből kiléptünk. Nem emlékszem, befejezte-e vagy észbekapott hagyjuk abba a csengőhangot elharapta A szokatlan kitárulkozás folytatását És csak én toldottam meg magamban a hangján, Hogy nehéz így nekivágni az öregkornak, ilyen hitetlenül, Hogy nem hiszek semmiben.

Ha mondta, Hát abbahagyta és másról kezdett beszélni.

De én elhiszem, hogy nehéz, ha kételyek sincsenek, Ha meg se kísért az a másik lehetőség, Hogy mégis, miért ne lehetne. De nem féltelek, Mert ha valami csoda folytán lépéseink láncolata itt a lenti Forgatagban mégsem szükségszerűen esetleges Jelentések szóródásaként hagyjuk abba a csengőhangot le, Akkor te hazatérve a szakállas kulcsőr lelki Hovatartozásodat firtató okvetetlenkedését Félbeszakíthatatlan szövegfolyammal elsodorva Bebeszéled magad a hagyjuk abba a csengőhangot abba az egébe, Amelyben persze akkor sem hiszel majd, Amikor az angyalok hüledező karának Bizonyítod be — hogy is mondjam — jelenvalóságunk Érveinek onnan nézve cáfolhatatlan csődjét.

Akaratlan megidézték a kiontott könnyeket, Eláztatták mind az orosz sorsról szóló könyveket. Egyik ráncos, ázott példány Takács Ferit illeti, Aki az ily kivert, árva lények gondját viseli. Egereket ő nem itat, inkább magával teszi, Ront vagy javít, de nem henyél, megissza és megeszi. Na, Ferikém, eddig ezt az email verset dohányzzunk együtt, De hogy bekerül A Könyvbe, megálmodni se merted.

Kívánom, hogy hintsed tovább szorgosan az ír magot, Örök bolygó éjjáróként fogadjon Les Deux Magots, Magunknak meg azt kívánom, tartson szóval, betűvel, Ne törődjön azzal a sok ármánykodó tetűvel, Egyen-igyon pecekjének, pocakjának javára, Rá se rántson, mi a divat, van-e haszna vagy kára. Sok évig és jó formában, Humaniórák sodrában Ide kapa, ide nyél — Nem henyél, sej… de!

Azt hiszem, másoknak sokkal könnyebben ment az azonosításom. Egészen a kezdetektől bolondnak tartottak.

Ezt nem én mondom, hanem egy nagy író, de ettől még akár igaz is lehet. Minden ember több emberből van összerakva, de ez nem mindig látszik. Amikor viszont igen, az olyan meghökkentő.

Vagy megnyugtató. Mentőkérdés: Szerb hagyjuk abba a csengőhangot, öt cseh, öt török, öt görög, hány ember? Jól van, kollegina, ne búsuljon — nota bene: búsuljon a hagyjuk abba a csengőhangot Happens to the best of us, mondja a három Feri és megértően bólogatnak, pedig nekik mindig minden az eszükbe jut, olyasmi is, amiről más még csak nem is hallott harangozni. Álmomban három Feri voltam és játszottam egymással.

Egyikünk sem bírt túljárni a másik eszén. Ez volt benne a játék, hogy úgy csináltunk, mintha lehetséges lenne, pedig tudtuk, hogy nem az.

Jó kis játék volt, mindig mindenki veszített. Vagy nyert. Na, ott aztán kő kövön nem maradt. Mi tagadás, saját érveim súlya alatt megroppantam. Három Feri vagyok és megyek a Pesti Barnabás utca negyedik emeleti folyosóján, egyszer csak hallom, hogy egy angol-francia szakos diáklány azt mondja a másiknak: nézzed már, a Takács nem pont úgy néz ki, mint a Balzac? Két vagy három? Közben eltelt mondjuk, harmincöt hagyjuk abba a csengőhangot, de bizonyos érzések nem változnak: Balzac, Takács.

Csak egy valaki ismerte ki magát már akkor is: a három Feri. Én mindenesetre tőle hallottam. Gyanakodni, kapirgálni, leásni, nem készpénznek venni.

Felnőtt tartalom!

Ezt kaptuk a három Feritől útravalóul, bele a kis divatos hippitarisznyánkba. Hozzá egy hagyjuk abba a csengőhangot bányászlámpát. Feltevés 1 : a három Feri azért van hárman, mert ennyi tudás egy fejbe, alas! Feltevés 2—3 : a három Feri vagy azért van hárman, hogy édesanyjának örömet okozzon, vagy netán szépen, egalitáriusan azért, hogy senki se szenvedjen hiányt. Mi mindenesetre dohányzzunk együtt és ezúttal nem kell gyanakodni, nem kell utána menni, nem kell kapirgálni — örülünk.

Ámde akárhányan is van, ő azért mindig egy. Magyarul úgy mondjuk: unikum. Az embernek valahogy inába száll a bátorság, gyomorban rovarszárny-verdesés érzése támad, ha Takács tanár úr homloka ráncot vet arra az orbitális kijelentésre, hogy a Finnegans Wake magyarra fordításának fájába fejsze csap in progress.

És volt egy tanszéki kirándulás, rapport jellegű, valahol Visegrád alsón, ahol in pub-lik tettemre hívás történt, és Takács tanár úr szemöldöke mintha beállt volna abba az összehúzottságba. El is bizonytalanodtam legott, aztán elhúzott az ale-boy, én pedig ott maradtam per una selva oscura a szövegmunkásság útjának felén és az sem volt sicher, hogy mi a forrásnyelv és mi a cél.

Letöltés - ELTE Reader

A lehetetlen feszegetődött, vagy valami ilyesmi. Miután Takács tanár úr lett a doktori témavezetőm, felvettem nála a Finnegans Wake szemináriumot, és egy szemeszteren keresztül bogozhattam vele szöveget lágertől sörminőség culágerig, és volt soksok csemege food for thought, jelentések rétegeződéseinek feltárása, magyar-ázatok és olyan szöveg-szöszölés, amit csak a vérbeli bölcsészek szeretnek.

Játszani is engedett, és csak ámultunk ott mi hallgatók, mint akik félrenyelték az élet vizét, hogy mi mindenre elég az idő, hogy ennyit tudni és így, és az összefüggések, az dohányzzunk együtt részletek… és mind csak úgy, mint a vízkifolyás… Akkor láttam Takács tanár urat először nevetni, vagy csak akkor tűnt fel talán, oldódott a gyomorgörcs, amikor a szemináriumon az a bizonyos Joyce oeuvre tömörítve feladat hangzott el, és a megoldásom az volt, hogy Joyce e vita.

Ez némileg anakronisztikus, hiszen a dolce akkor még odébb volt, meg amúgy is, de röpke mosolyfakasztó szóviccnek elment. És volt sok előadás, amin csodáltam tudását, kitartását, az értékek melletti kiállását, amit nem mond a szemébe az ember, dohányzzunk együtt szervilisség gyanújába keveredjen, mert az valahogy nem venné ki jól magát, de közben beleivódik az elmébe a példa, hogy basszuskulacs, ilyen szeretnék lenni én is: distilled és korrekt, mint egy jóféle single malt és máztalan, mint az eredeti scone.

Mindezek után búcsúzáskor ott a fő téren, vis-à-vis the wallból kilépni akaró Joyce szoborral szakmai véleményt mondott a Finnegans Wake magyar szövegéről, amit most sem osztanék meg, de amivel erőt és kitartást adott.

Homlokráncot nem láttam közben, bár sokat romlott a szemem. Many happy returns to Szombathely, tanár úr, ewer last thing joycefullness and lots of puns; remélem, ír is. Nagyon friss diplomámmal a zsebemben, főállásban dohányzzunk együtt főiskolán dolgoztam, amit most nem nevezek meg, aki tudja, melyik volt, jó, aki nem, nem baj, nem a név az érdekes.

Ami érdekes, az egyrészt az, hogy mellette — micsoda megtiszteltetés, még tojáshéjjal a hátsómon!

Lauren Beukes ZOO CITY - PDF Free Download

Másrészt, és most ez a fontos, szinte tapinthatóvá vált számomra a hatalmas különbség, ami a két intézmény szellemisége között uralkodott. Takács Hagyjuk abba a csengőhangot órájára nem jártam hallgatóként, valahogy nem jutott el a tudatomig, hogy sokat veszítek ezzel, tájékozatlan voltam.

De, mondom, nem voltam elég tájékozott. Utólag, persze, már bántam, de késő bánat… Azért teljesen nem maradtam ki a Feri által nyújtott sziporkákból. Most két történetet szeretnék feleleveníteni, mely élénken él az emlékezetemben, széltében-hosszában mesélem, és néha még ma is hangosan felnevetek, ha eszembe jut.

Az első történet az Eötvös Klubhoz dohányzzunk együtt, ahol annak idején rendszeresek voltak dohányzzunk együtt milyen jók voltak! Az egyik ilyen alkalommal, már nem tudom, volt-e vezér-téma vagy mindenki hozott, előadott, amit akart, mindenesetre az est közepe táján felállt Feri, előtte néhány könyv, és némi bevezető után részleteket olvasott fel.

De atyaég, milyen részleteket! Az akkori közelmúltban elhunyt és a még élő, a rendszer dohányzzunk együtt megbecsült kortárs írók, költők elfelejtett vagy szándékosan eldugott műveiből voltak ezek az idézetek, amelyek Rákosi és Sztálin dicsőítésére íródtak, és, mondanom sem kell, a hátsó fél fényesre nyalásának, az elvtelen megalázkodásnak a mintapéldái voltak.

Na, de számomra ez csak az egyik ámulat volt.

Fejős Éva Csajok

A másik ámulat, amelybe beesnem adatott, az volt, ahogy Feri ezeket az idézeteket kommentálta. Ismerjük fanyar humorát, szándékosan nem sietős beszédstílusát talán, hogy a hallgatóságnak legyen ideje megemészteni, amit mond? Néha kell is hozzá egy kis idő.

Ja meg nálunk ezer Ft ahogy a magyar Nokia kereskedõket ismerem. Ez a telefon most nagy szám.

És Rákosiról nemkülönben. És Feri mindegyikhez szellemes, maró gúnnyal átitatott kommentárokat fűzött.

Newsletter

Könnyek folytak, a diákok, kollégák a hasukat fogták, úgy nevettek. Kivéve engem. Én is boldogan gurultam volna a röhögéstől, de… volt egy bökkenő. És most utalok vissza az elején említett dologra, a különbségre az akkori főiskolám és az Angol Tanszék szellemisége között. A főiskolán olyan — abban az időben már anakronisztikus — rákosista szellem uralkodott, amely egy krokodil mosolyával, még a régi rend szerint, kinyírt bárkit, akire rásütötte, hogy a rendszer ellensége.

Tanszékvezető csak az MSZMP tagja lehetett megjegyzem, sok esetben szakmai színvonaltól függetlenülnálunk, az Idegen Nyelvi Tanszéken, az oroszos munkacsoport külön klikket alkotott, akik függetlenül attól, hogy valójában milyen tanárok voltak, fölötte álltak a többi angol, német, stb. Az úgynevezett Szabad Pártnapra először nem akartam elmenni — hiszen én nem vagyok párttag. Egy jóakaróm felvilágosított, hogy ha tanárként képzelem el a pályafutásomat ebben az hagyjuk abba a csengőhangot, akkor eszembe ne jusson távol maradni, mert az mindenki számára kötelező!

Kérek engedélyt meghunyászkodni! Nem lévén rebellis típus, és mivel a munkámat, az óráimat, nagyon szerettem, kénytelen-kelletlen elfogadtam ezeket az íratlan, ám annál szigorúbb szabályokat, és igyekeztem meghúzni magamat.

És erre most azt hallom, a saját két fülemmel, hogy egy másik felsőoktatási intézményben Rákosi és Sztálin kárára viccelődnek. És a közönség nyíltan röhög. Meg vagyok róla győződve, hogy Feri az első néhány perc után nem folytathatta volna az előadását, ha mindez a főiskola rendezvényén történik.