Nem hagyom abba az ivást

Középfülgyulladás Nagyon kulturált a temetés. A rokonok és a barátok némán odabiccentenek egymásnak. Egyesek évek óta tudták, hogy a lányom túl sokat iszik, mások gyanították, hogy alkoholista, és voltak, akiket került, és akik a halála napjáig semmiről sem tudtak.

A lelkész ránk tekint a szószékről, Nem hagyom abba az ivást kijelenti: — Azért vagyunk itt, hogy köszönetet mondjunk Kris életéért.

Ez történik, ha abbahagyod az alkohol fogyasztását

Nekem már nem maradt könnyem, a legszívesebben felüvöltenék és megragadnék egy zsoltároskönyvet, hogy az előttem lévő pad támláján verjem szét. A francba! A mája fölmondta a szolgálatot.

Túl fiatalon halt meg, még csak a negyvenes éveiben járt… Persze nem teszem, de nem figyelek a lelkész szavaira. A hangját halk zsongásként észlelem a háttérben. Mikor is jöhettem volna rá? Kris szeretett viccelődni azon, hogy alig ivott a középiskolában, mert hiszen én ittam.

Mikor lesz nyilvánvaló, hogy az ember lányából, aki elvétve ivott, önmagát a halálba ivó alkoholista lett? Tinédzserként megvoltak a maga problémái — melyik tinédzsernek nincsenek? De az ivás nem tartozott közéjük.

Nem élt kábítószerrel, és csak ritkán maradt ki későig. A templomban elöl, egy vetítővásznon képek tűnnek fel; képek a kislány Krisről, majd a kamaszéveiből. Azokra a fotókra összpontosítok, amelyek Londonban, a Trafalgar téren, és Írországban készültek rólunk.

Emlékszem a fiatal ír pincérre, aki olyan csinosnak tartotta a 15 éves lányomat, hogy egy pohár mézsört hozott neki — amiről én azt mondtam Krisnek, hogy erjesztett méhekből készül. A pincérfiú úgy belezúgott Krisbe, hogy valamikor éjfél után megpróbált bemászni a bérelt szobánk ablakán. Mikor kezdődött? Soha nem fogom megtudni, mert csak egyszer láttam őt részegen, és attól kezdve ez a téma tabu lett közöttünk. Ekkor felállunk, hogy imádkozzunk. A lelkész segítőkészen velünk mormolja a szavakat.

Miután leülünk, eszembe jut az első és egyetlen alkalom, amikor teljesen elázva láttam Krist. Moziba mentünk volna kettesben, és ő holtrészegen jelent meg a lakásomon. Ágyba dugtam, és kialudta magát.

Néhány napra rá felhívott, és megkérdezte, hogyan szoktam le Nem hagyom abba az ivást ivásról, én meg elmondtam neki. Hogy többször volt Nem hagyom abba az ivást, és aztán egyik reggel felébredtem, a fejem hasogatott, a szemüvegem csálén állt. Még viccelődtem is, hogy az egészben az volt a legrosszabb, hogy egyedül ébredtem az ágyamban — nem mintha emlékeztem volna bármire, ha lett volna ott valaki. Csönd volt a vonal túlsó végén, és én azt reméltem — vagy talán el is hitettem magammal —, hogy a mondandóm célba talált.

Talán egy hónappal később Kris megjegyezte nekem: — Azt a kis problémát már elrendeztem. Azt hittem, arra céloz, hogy felhagyott az ivással, és talán ő is így hitte. A valóságban azonban mestere lett a tagadásnak.

Avagy a függőség családi betegség

Kevés árulkodó jel volt — olykor kicsit kásás hangon szólt a telefonba. Nem szálltam szembe persze senkivel. Csak úsztam önfeledten a pohár fenekén körbe-körbe. Soha nem bírtam meginni egy pohár sört vagy bort úgy, hogy meg se álljak tízig. Egészen addig a reggelig, amikor felkelve a tükörben azt láttam, hogy lila folt éktelenkedik a szemem alatt.

Valahonnan hazafelé jövet nyilván eleshettem. Ekkor hagytam abba az ivást.

Megdönteni Gyergyóditrót?

Zajos, nyilvánvaló és jó volna azt hinni meglehetősen vidám iszákosként egyáltalán nem számítottam arra, hogy a lányom tagadni fogja az alkoholizmusát. Aztán Kris felfedezte magának az irritábilisbél-szindrómát IBS : remekül álcázta alkoholizmusát gyomorbántalmaival és hasmenéses tüneteivel.

Az IBS egyértelmű magyarázatot adott arra, miért nem járhat sokat társaságba, miért kell mindig a fürdőszoba közelében lennie, vagy miért nem érzi soha igazán jól magát. A lelkész most arra biztatja a jelenlévőket, hogy mondjanak néhány szót Krisről. Tudomásul miért, amikor abbahagytam a dohányzást, hogy senki sem fog beszélni Kris alkoholizmusáról.

Az esti antioxidánsban gazdag 1,5 dl borodból rendszeresen pohár lett? A sörözgetés már nemcsak a baráti összejövetelek része? Ha fogyókúrázol vagy méregteleníteni akarsz, jó ötlet az alkohol elhagyása. Most megtudhatod, mi történik a szervezetedben rövid- és hosszútávon, miután abbahagyod a fogyasztását.

Ismét azon töprengek, hogyan vált fokozatosan szinte teljesen elszigeteltté: rászokott, hogy e-maileket írjon azoknak a barátainak, akikkel még tartotta a kapcsolatot, és csak nagy ritkán vette fel a telefont. Aztán eljött az az időszak, amikor már egyáltalán nem vette fel a telefont. Heteken át hívtam őt Winnipegből, ahol akkoriban dolgoztam. Hogyan segíthet egy családtagon?

Már megint állunk, ezúttal egy zsoltárt énekelünk, a dallama ismerős, de a szövegét nem tudom. Aztán jött a telefonhívás. Legrosszabb félelmeimnek adtam hangot, amikor megkérdeztem: — Cirrózis?

Láttam a beteg májról készült felvételeket, és megtudtam, ez az állapot végül a test minden szervére kihat — az agyra, a szívre, a vesékre és a szemre. Egész éjjel Nem hagyom abba az ivást töprengtem, vajon évekig tartó súlyos alkoholizálás után hogyhogy én nem lettem beteg, Kris pedig igen. A lányom nem halt meg aznap éjjel, én pedig pár nap múlva Vancouverbe repültem. A kórházi szobában egy szomorú kis alakot találtam az ágyban. A sárgaságtól az arca idegen árnyalatot kapott, a folyadék-visszatartástól úgy nézett ki, mint aki a nyolcadik hónapban van, és a takarón nyugvó karomszerű kezei szüntelenül remegtek.

A tudatánál volt, megörült nekem, egyszersmind dühös is volt, mert talán gyanította, hogy az IBS-ről nagy gonddal szőtt meséje kezd semmivé foszlani.

Az orvosának megtiltotta, hogy beszéljen velem, és csak véletlenül jutott tudomásomra, hogy egy évvel korábban májzsugort diagnosztizáltak nála.

Senkinek nem árulta el, és folytatta az ivást. Végül, alighanem az agykárosodás következtében, megfeledkezett az IBS-ről.

Aztán jobban lett.

Az alkoholfüggőség - A leszokás módszerei

Túljutott a közvetlen életveszélyen, így én visszarepültem Winnipegbe. Két újabb telefonhívás jött, két újabb súlyos és veszélyes vérzésen esett át. Kétszer feküdtem ébren az ágyban, várva, hogy felhívnak, és közlik, elment, és ő még kétszer túlélte. Gyönge volt, de élt. Szóba került a májátültetés, de az orvosok nem sok reményt fűztek hozzá, minthogy Kris nagyon rossz állapotban volt, a vércsoportja pedig ritka.

Alaposan utánanéztem annak, hogy élő donor részleges Nem hagyom abba az ivást adhat, és meg is vizsgáltattam magam. Nem voltam megfelelő donor. Végül nem volt mit tenni, mint visszamenni Vancouverbe, hogy mellette lehessek, és együtt várjuk az elkerülhetetlenül bekövetkező fájdalmas elmúlást.

Tekintetem a templom szentélye felé téved, amelynek előterében nem áll koporsó, mert Kris hamvasztást akart. Szerencse, gondolom magamban, mert a koporsónak gyermekméretűnek kellett volna lennie.

A csontritkulás, mely a májzsugorodás gyakori velejárója, centiméterektől fosztotta meg a lányomat. Krist felvették egy hospice házba, oda ment meghalni. És lassanként beszélni kezdett az alkoholizmusáról, a házban mindenfelé eldugott vodkásüvegekről. Időnként kihagyott az emlékezete, és keresgélte a szavakat, általában úgy hetente megkérdezte tőlem, hogyan szoktam le az ivásról.

Account Options

Nem hagyom abba az ivást pedig újra meg újra elmeséltem neki. Aztán álomba zuhant, amely a tartós, végleges álom ígéretét hordozta. Elhessegettem magamtól a szomorú, dühös és kínzó gondolatokat, hogy mi lett volna, ha évekkel korábban beismeri az alkoholizmusát, ha én valahogy rá tudom venni, hogy hagyja abba az ivást. Megkért, hogy tanítsam meg kötni, de a keze túlságosan remegett. Olykor nagy fájdalmai voltak. De nem a hospice házban halt meg. Öt hónappal a beköltözése után, a helyet működtető nagyszerű emberek egyszerűen kitették a szűrét.

Búcsúünnepséget tartottak neki, s közölték vele, térjen haza és tegyen meg mindent a gyógyulásáért. Körülbelül három hónapig elboldogult otthon.

Aztán összezuhant.

Többször csúnyán elesett, vizelettartási problémái lettek, képtelen volt egyedül enni. Az intenzív osztályra visszakerülve már nem tudott felülni, az ápolónők odaadóan gondoskodtak róla.

Egy reggel 8 óra 30 perckor — mintegy két évvel az első telefonhívás után — ismét megcsörrent a telefonom, és elhangzott a félve várt szó: — Elment. A szertartásnak vége. Valaki átölel. Egy barátom beszél hozzám.

Az alkoholfüggőség receptje

Látom, hogy mozog az ajka, de fogalmam sincs, mit mond.